1335. november 22.

 

Kázmér, Isten kegyelméből Lengyelország királya mint fő adós, vele együtt mi, Sbitko krakkói és Péter sandomiri várnagyok, Bogrey Miklós krakkói vajda, Mystirayliss sandomiri vajda, Jessko Mandrostka krakkói udvarbíró, Bogrey Passek, sandomiri tartományi bíró, Czeley, Radom ura, Krziuyzant alkamarás, Henrik sandomiri alkamarás, Wrass wojniczi várnagy, a vadászmester fia Andorsmonossi valamint Pacoslaus kincstartó, a mi királyunk által az alábbiakra állított és adott kezesek, a jelen levél által elismerjük, kimondjuk, és nyilvánosan valljuk, hogy lekötelezettjei vagyunk és maradunk Jánosnak, Csehország királyának, a nagyságos fejedelemnek húszezer prágai dénárgarasnyi összegről, amelynek egyik felét, tízezret már kifizettünk a mondott cseh királynak; másik feléből pedig a nemes Lypai Henrik úrnak kiegyenlítettünk négyezer prágai garast, és elégséges biztosítékot adtunk hatezer prágai garasra, annak okáért és abból az alkalomból, hogy a cseh király Lengyel­országról és annak királyi címéről a mi javunkra lemondott. Jóhiszeműen megígérjük, hogy a fennmaradó hatezer prágai garast a következő Húsvét ünnepéig megadjuk és kifizetjük a mondott cseh királynak és örököseinek vagy az ő különös parancsával rendelkező követeinek saját veszélyünkre és terhünkre Ratibor városá­ban, de ha az a város időközben netán kikerülne a cseh király, vagy annak ottani fejedelme, Lestko herceg kezéből, akkor a morvaországi Oppavia városában tartozunk megadni és kifizetni ama hatezer jó, törvényes prágai garast, vagy annak értékét aranyban vagy ezüstben, a mindkét fél által választott két kereskedő meghatározta közös árfolyam szerint, mindenféle halasztás és késlekedés kizárásával. Amit ha nem tennénk, s a fentmondott pénzt részben vagy egészen a fentemlített helyen és időben ki nem fizetnénk, mi, az előbb mondott kezesek megígérjük, hogy azonnal elmegyünk Oppavia városába, és kötelezzük magunkat, hogy abba a házba, amelyet a cseh király, vagy örökösei vagy megbízottai nekünk kijelölnek, bemegyünk, és ott maradunk túszként, az ilyenkor betartandó szokásnak megfelelően onnan el nem távozunk, amíg a hatezer prágai garast - és még ezret büntetésül, kártérítés- és kamatként - ki nem fizetik a fenti helyen és módon teljes egészében. Ha pedig közülünk egy vagy több elhunyna még a fizetés megtörténte előtt, amitől Isten óvjon, megígérjük, hogy csalárdság nélkül másikat vagy másokat kötelezünk és állítunk az eltávozók helyébe, akiket a cseh király, vagy örökösei, vagy az ő lengyelországi követei fognak megnevezni, hogy a fentírtakat teljesítsük. Továbbá megígérjük, hogy amennyiben mi, a fentmondott kezesek a fenti túszadást az iménti formában nem teljesítenénk, abból eltávoznánk a fenti pénz kifizetése nélkül, akkor a nagyságos fejedelmek, Károly magyar király, Erzsébet magyar királyné és fiuk, Lajos a náluk letétbe helyezett, a lengyel királyságról és annak címéről lemondó oklevelet a cseh királynak és örököseinek önként és szabadon át kell hogy adják nehézség nélkül, felszólításunk vagy parancsunk nélkül a többször említett cseh királynak és örököseinek, akinek azonban továbbra is lekötelezettjei maradunk ezer prágai garassal büntetés címén jelen oklevél ereje által, melyre ráhelyeztük pecsétjeinket. Kelt Visegrádon, Magyarországon, az Úr ezerháromszázharmincötödik évében, novem­ber 22-én. - A plikán: lajstromoztatik 14.