1335. november 19.

 

Az Úr nevében! Ámen. Mi, Kázmér, Isten kegyelméből Lengyelország királya jelen oklevelünkkel hozzuk tudomására mindenkinek, hogy a földek békéjét és nyugalmát kívánván táplálni, elrendeljük és végérvényesen kötelező jelleggel megtartatni akarjuk és ígérjük, hogy ha valamiféle viszálykodási ok kerekedne egyik részről fejedelem alattvalóink és kapitányaink, valamint másik részről a felséges János úrnak, Csehország királyának az országunk határaihoz közeli hűbéres alattvaló fejedelmei vagy ugyanannak más, ugyanazon határok közelében élő alattvalói között, és emiatt mindkét részről kártételek történnének, emiatt a köztünk és Csehország királya között létrejött békeegyezség semmiképpen nem sérülhet, hanem szilárdan érvényben kell maradjon. Az ily módon keletkezett viszály okát pedig az általunk és a Csehország királya által kirendelt kapitányok haladéktalanul ésszerű módon szűntessék meg, amiként kegyünket meg kívánják tartani, és ha el akarják kerülni méltóságuk csorbítását. Ha azonban országunkból Csehország fentmondott király ura valamely fejedelem alattvalójának a földjén egynémely erősségekkel és várakkal bíró vagy nem bíró alattvalónk részéről fosztogatások elkövetésére kerülne sor, akkor az a fejedelem vagy kapitány, akinek a joghatósága alatt ezeket a dolgokat elkövetik, miután ebben a kérdésben megkeresték, a fosztogatásokat elkövetőket tartozik megfelelő elégtételre kényszeríteni. Ha ő a megkeresés után azokat nem kényszerítené ilyenre, efölött ő maga is legyen köteles arra az elégtételre, miután a királynál panaszosan bevádolták. Ha pedig az ily módon fosztogatásokat elkövetők világi urukkal, akár a herceggel, akár a kapitánnyal vagy azzal a püspökkel szemben, aki e tekintetben világi uralmat gyakorol felettük, engedetlenek lennének és a parancsukra az általuk elkövetett fosztogatást illetően elégtételt adni vonakodnának, akkor annak a hűbérura, aki alatt a váraikat, erősségeiket vagy birtokaikat birtokolni fogják, az ő váraikat, erősségeiket vagy birtokaikat tartozzék megostromolni és bevenni. És ha magukban erre nem lennének elegen­dőek, azok, akiknek a földjein a fosztogatásokat elkövették, őket ezek megvívásában, ahogy csak tudják, segítsék meg, igénybe véve erre, ha alkalmas lenne, az uralkodók segítségét is. Miután ezeket a várakat vagy erősségeket elfoglalták és megostromolták, teljességgel le kell rombolni őket, hacsak ezek a várak vagy erősségek a földek határaihoz nem tartoznak, akkor ugyanis a hűbérurak ítéletére kell bízni, hogy jobban szeretnék-e lerombolásukat, vagy miután azokba békeszerető embereket helyeztek, saját maguk és földjeik védelme érdekében inkább megtartják azokat, és a fosztogatók birtokai és javai azokra a hűbérurakra szálljanak vissza szabadon, akiknek a földjein fekszenek. Mivel azonban országunkból némely fosztogatók - ne adj' Isten - Csehország említett király ura némely hűbéres fejedelmeinek földjeire mehetnek, hogy ott fosztogatásokat műveljenek, azt akarjuk és parancsoljuk, hogy országunk fejedelmei és kapitányai hathatósan akadályozzák őket és lehetőség szerint tartsák vissza, egyébként az ilyesfajta fosztogatók által okozott károkat a sér­tetteknek a sajátjukból legyenek kötelesek jóvá tenni. A fosztogatók pedig a Cseh és a Lengyel Királyságokban és az összes fejedelmek azon királyoknak alávetett és kapcsolt minden földjein legyenek ténylegesen jogfosztottként jegyzékbe foglalva. Az említett fosztogatások okán járó jóvátétel után mint gonoszak és gyalázatosak az összes fejedelmek és derék emberek előtt maguk is legyenek elvetettek, és senkivel szemben ne hallgassák meg a szavukat, mint gonoszat és hamisat. Különösképpen annak a sértetlen megtartását is elrendeljük és megígérjük, hogy akik nevezetesen jogfosztottak lesznek akár a Magyar, Lengyel vagy a Cseh Királyságban, akár a nekik alávetett vagy hozzájuk hűséges fejedelmek némely földjein, azokat ezekben az orszá­gokban és ezeken a földeken jogfosztottaknak kell tartani oly módon, hogy midőn az említett helyek valamelyikén ilyenre bukkannak, akkor vele szemben mint teljességgel jogfosztott emberrel szemben kell a végső büntetést végrehajtani. Mindezeknek a tanúbizonyságára jelen oklevelet készíttettük és erősíttettük meg pecsétünk erejével. Történt és kelt Visegrádon, Magyarországon, Szent Erzsébet napján, az Úr 1335. esztendejében. - A plicán: Tegyék az egyezségek mellé.