1335. szeptember 3.

 

Mi, Károly, Isten kegyelméből Magyarország királya emlékezetül adván jelen oklevelünk tartalmával tudomására hozzuk mindenkinek, akit illet, hogy mivel azt óhajtjuk, hogy mi, fiaink, örököseink valamint örököseink utódai és országaink a híres fejedelemmel, János úrral, ugyanazon kegyelemből Csehország fenséges királyával, luxemburgi gróffal, igen kedves testvérünkkel és nagyságos fiaival, az elsőszülött Károly úrral, morva őrgróffal és János úrral, Karintia hercegével és örököseikkel a testvéri szeretet kötelékében egyesüljünk és egymással a szeretet érzésében és a megbonthatatlan barátság erős kötelékében állhatatosan, mindörökké és sértetlenül, minden csalárdságtól mentesen, tisztán és alázatosan megmaradjunk, ezért jelen oklevelünkben elsőszülött fiunkkal, Lajossal együtt Isten szent evangéliumára tett eskünkkel ígérvén kötelezzük magunkat, hogy mi, fiaink és az ő örököseik a mondott János urat, Csehország királyát, testvérünket, fentmondott fiait, az ő örököseiket és fentmondott királyságukat, Csehországot az ország kapcsolt területeivel együtt mindenki ellen, bármilyen állapotú, állású és tisztségű ember is legyen - kivéve a fenséges fejedelmeket, Róbert urat, Jeruzsálem és Szicília királyát és Kázmért, Lengyelország királyát, valamint fiaikat és örököseiket, atyafiainkat és általában véve minden rokonunkat, akikkel vérségi kötelék fűz egybe Itáliában vagy bármely területen - mindörökké akarjuk és tartozunk is megsegíteni. Mégpedig úgy, hogy ha maga a király és örökösei királyságuk, Csehország határain kívül hadjáratot folytatnának szomszédaik, azaz velük határos ellenségeik vagy közülük valamelyik ellen, akkor az ő kérésükre ígérjük és tartozunk fegyveres népünk és íjász csapataink segítségével - ahogy jobban képesek leszünk - őt vagy fiait avagy az ő örököseiket megsegíteni minden csel vagy csalárdság nélkül. Ha pedig fentmondott királyságuk, Csehország határait valaki vagy valakik ellenséges szándékkal átlépnék, erőszakkal megtámadván őt, fiait, az ő örököseiket és a királyságot szomszédos tartozékaival együtt, akkor mi és fiaink vagy fiaink örökösei ígérjük és tartozunk az ő, fiai vagy örököseik megkeresésére királyságunk, azaz Magyarország teljes erejével személyesen megsegíteni Csehország királyát, fiait és örököseiket. Hasonlóképpen ugyanezen testvérünk, Csehország királya akár ugyanezen állásban, azaz a királyi tisztségben, melyet most betölt, akár szerencsésen valami más, még magasabb állásba azaz tisztségbe jutna vagy emelkedne, fentmondott fiaival és az ő örököseikkel együtt tartoznak és kötelesek minket, fiainkat, fiaink örököseit és országainkat kivétel nélkül mindenki ellen, bármilyen tisztséget betöltő vagy bármilyen méltósággal rendelkező ember ellen mindörökké megsegíteni - ahogy jobban képesek lesznek - a fentebb kifejtettekkel egyező módon, azaz ha mi, fiaink vagy örököseik országaink határain kívül vezetnénk hadjáratot szomszédaink, azaz a velünk határos ellenségeink ellen, akkor kérésünkre Csehország királya, fiai és fiainak örökösei népük fegyveres erejével és íjászaikkal minden csel és csalárdság nélkül - ahogy jobban képesek lesznek - meg fognak segíteni. Ha pedig királyságaink határait valaki vagy valakik ellenséges szándékkal átlépnék, megtámadván minket, fiainkat, az ő örököseiket és királyságainkat, akkor testvérünk, Csehország királya, fiai és örököseik megkeresésünkre tartoznak és kötelesek királyságuk, Csehország teljes erejével személyesen megsegíteni minket, fiainkat és az ő örököseiket minden csel és csalárdság nélkül. Ezenkívül ígérjük, hogy a Csehországból a mi királyságunkba jövő menekülteket, szökevényeket és általában semely elítélt személyt nem gyűjtünk össze és a mieink vagy a hozzánk tartozók közül senkinek sem engedjük összegyűjteni vagy befogadni vagy valamiképpen támogatni. És hasonlóképpen ugyanezen testvérünk, Csehország királya, fiai és fiainak örökösei semmiképpen sem fogják tűrni, hogy az országainkból Csehországba átmenő elítélteket, menekülőket és szökevényeket ők vagy bárki a hozzájuk tartozók közül összetoborozza Csehországban vagy a vele szomszédos területein, sőt a közzétételt követően mi királyok, örököseink vagy országaink tisztviselői útján az ily módon elítélteket országainkból mindkét részről mindenképpen ki fogjuk űzni és űzetni. Ezenkívül ha egyrészről mi, fiaink vagy örököseik, másrészről Albert és Ottó urak, Ausztria és Stájerország hercegei vagy örököseik között bármely időben valamilyen ellentét vagy háború törne ki, akkor a fenti eskü alapján nem akarunk velük békére és egyezségre jutni Csehország királyának és fiainak vagy örököseinek egyetértése és akarata nélkül, kivéve ha mondott testvérünk, Csehország királya, fiai és örököseik előzetesen kifejezett egyetértésükkel és akaratukkal ahhoz hozzájárulnak. Hasonlóképpen ha mondott testvérünk, Csehország királya, fiai és az ő örököseik a jelenlegi vagy a jövőben zajló háborúból Ausztria és Stájerország fentmondott hercegeivel vagy örököseikkel megegyezésre akarnának jutni, ezt testvérünk a fenti eskü alapján ne tehesse meg a mi és fiaink nélkül, kivéve ha mi, fiaink vagy örököseink egyetértése és akarata ehhez előzetesen hozzájárul. Egyébként valahányszor mi, a királyok, fiaink és örököseink vagy népeink segítség nyújtásával vagy más módon bárhol kapcsolatba kerülnének, mindig biztosak és sértetlenek legyenek kölcsönösen, teljesen és biztonságban. A fenti eskü alapján, pápai kiközösítés büntetésének terhe mellett, fiaink és örököseink helyett is mindörökre megígérjük tehát, hogy az oklevélben foglaltakat összességében és egyenként sértetlenül megtartjuk. Testvérünk, Csehország király ura is köteles és tartozik a viszonosság alapján a maga, fiai és örököseik nevében is megtartani úgy, amint az a fentiekben pontról-pontra szerepel a fenti eskü és büntetés terhe mellett, mi, fiaink és örököseink részére. A fentírtak egészének és minden egyes rendelkezésének bizonyságául és örök megerősítésére mi, Magyarország mondott királya fiunkkal, a mondott Lajossal együtt készíttettük jelen, függőpecséteink erejével megerősített oklevelünket. Kelt Visegrádon, az Úr születésének ezerháromszázharmincötödik esztendejében, a Boldogságos Szűz születését közvetlenül megelőző vasárnapon. - A plikán: A regisztrumkönyvbe bevezette Glacz-i János.

"1335. szeptember 3." In: Rácz, György (ed.): Visegrád 1335. Bratislava, 2009, pp. 92-94.

 

»»» vissza